látópohár
látópohár: az az edény, amelyben a → borbírónak vagy a borlátónak az eladásra szánt borból mintát vittek. A bíró ebből állapította meg, hogy mennyiért szabad azt a borfajtát a kocsmában vagy egyéb helyen kimérni, árusítani. A látópohár vagy látóbor küldése a 16–18. sz.-ban országos szokás volt; nagyságát és az eljárás díját helyi statutumok határozták meg. A máramarosi öt város közös szabályrendelete szerint ha valaki bort akart „kikezdeni”, kezdés előtt látópohárban egy ejtel borral és három pénzzel tartozott a bírónak. Ha pedig valaki a bíró híre nélkül „kezdené ki” a borát, a csapját elütötték. – Irod. Szendrey Ákos: A közigazgatás népi szervei (Népünk és Nyelvünk, 1929); Takács Sándor: Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI–XVII. századból (Bevezette és sajtó alá rendezte Benda Kálmán, Bp., 1961).
Tárkány Szücs Ernő
