legfiatalabb fiú joga (lat. junioratus, minoratus, ultimogenitura)
legfiatalabb fiú joga (lat. junioratus, minoratus, ultimogenitura): öröklési szabály, amely abból állt, hogy a testvérek közül a legfiatalabb fiút meghatározott előjogok illették meg a szülői vagyon egy részének öröklés címén való megszerzésében (ellentéte: → legidősebb fiú joga). Ide tartozott a feudalizmus időszakában Európa és Ázsia legtöbb népénél a szülői vagy az ősi házhoz való jog, vagy az a kedvezmény, hogy az öröklési osztozásnál a legfiatalabb fiú választhatott elsőként. Az egyik legősibb magyar jogszokásnak tekinthetjük a Hármaskönyv azon tételét, hogy „az apai ház pedig a legifjabb fiúnak jut szállásul és lakásul” (I. 40. § 2.). A választási jog még a múlt században is szokásjogi úton érvényesült a székelyeknél, Kalotaszegen, a Kunságban, a palócoknál, a volt nemesi közbirtokosságok túlnyomó részénél, Borsod, Somogy, Baranya, Zala, Komárom stb. megyékben, általában a földesúri befolyás alól kivett területeken (Tagányi Károly). Ha a családi házat a legkisebb fiú kapta, a többi testvért abból kifizette, de többnyire nem teljes értékben, mert sok helyen még ebben is kedveztek neki. – Irod. Tagányi Károly: A hazai élő jogszokások gyűjtéséről (Bp., 1919).
Tárkány Szücs Ernő
