mák (lat. Papaver somniferum)
mák (lat. Papaver somniferum): a magyar népi hitvilágban elsősorban rontáselhárító (→ rontás elhárítása) szerként használatos. Ezt sok apró szemével magyarázzák: a → kásához hasonlóan az elszórt mákot szemenként kell felszednie az ártó lénynek, mielőtt rontó tevékenységének helyszínét elérhetné. Legközismertebb e téren a lucaszékkel kapcsolatos szerepe. → Szent György napján, → Luca napján vagy → tehénellés idején az istálló köré szórva megakadályozza a → boszorkány behatolását. Ilyen célú használata – ha a módszerek változtak is – végigkísérhető az ókortól napjainkig D-, Közép- és K-Európában egyaránt. Apró szemeihez kapcsolódnak a bőségvarázsló, termékenységvarázsló (→ bőségvarázslás, → termékenységvarázslás) hiedelmek is (pl. a molnár karácsonykor mákot szórt a szalma közé, hogy sok őrletője legyen; a karácsonyi mákos tésztából a baromfinak is adtak, hogy sok tojás legyen stb.). A mák szerelmi jósló szerepe elsősorban a → karácsonyi vacsora mákos tésztájához kapcsolódik (a lány, bátyja villájáról levett falattal, kiszalad az utcára: akit először meglát, az lesz a férje). Ez az eljárás több, a magyarsággal szomszédos területen ismert, de más karácsonyesti ételhez is kötődhetett. – Gyógyszerként való használata főleg ópiumtartalmán alapszik; mint altató- és nyugtatószert használták régtől fogva Európa nagy részén (mákhaj főzete, vagy csecsemőknek rongyba kötött főtt mákhaj cuclinak). K-Európában a téli ünnepek alkalmával az elhunyt családtagoknak adott „halotti ételek” között a mákos ételeknek fontos szerepük volt (egyébként már az ókorban ismert volt a mák halotti áldozatként); ennek értelmét vesztett megfelelője nyomokban nálunk is fellelhető a karácsonyi mákos tésztával kapcsolatban anélkül, hogy a mákot a magyar parasztság „halotti ételnek” tartotta volna.
Pócs Éva
