malomtartás joga
malomtartás joga: az urbárium rendszerében a földesúri jogok közé tartozott. A földesúr kibecsülhette a jobbágyközséget a malomból, de nem kényszeríthette arra, hogy az úri malmot használja. A földesúr jelölte ki a malom helyét, adta meg az engedélyt; ezért neki vagy egy összegben vagy évente díjat kellett fizetni. A különböző malmok telepítésével, működésével (vízi-, száraz-, szélmalom stb.), a vízimalmok vízhasználatával kapcsolatban számtalan helyi jogi szokás alakult ki; pl. hogyha változott a partnál a víz hajtóereje, az volt a telepítés rendje, hogy amely malom egy évben az első helyen állt, az a következő évben az utolsó helyre kerüljön. – Irod. Eckhardt Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet (Bp., 1946); Tárkány Szücs Ernő: Vásárhelyi Testamentumok (Bp., 1961).
Bónis György
