mezőtúri kerámia | Magyar néprajzi lexikon

Full text search

mezőtúri kerámia: Mezőtúr már a 18. sz. végétől az Alföld legnagyobb → korsós központja volt, bár a korsósok csak 1817-ben szerezték meg kiváltságlevelüket. Ekkor még zömében mázatlan edényeket, főleg fekete → korsókat égettek. A legkorábbi, még a 18. sz.-i mezőtúri mázas kerámiát az úrasztali bor számára készült kétfülű zöld mázas kanták képviselik. A mázas edények általánossá válása a 19. sz. második felétől datálható, amikor azonban már az edényformák készítésében is változás állott be: a korsók mellett → tálakat, → tányérokat is készítettek. A legkorábbi mezőtúri tálas edény is zöld mázas (→ ólommáz), mint az említett egyházi edények. A mázas edények másik nagyobb csoportja fehér alapú, melyre zöld, vörös, kék és négerbarna mintát rajzoltak. A díszítés eszköze az → íróka, mellyel kezdetben még nehézkesen dolgoztak a mesterek, amit egy 1865-ben készült, még igen ügyetlen vonalvezetéssel díszített → bödön bizonyít. A század végén négerbarna alapú mázas edények is készültek. Az 1870-es évektől válik kedveltté a mezőtúri kerámia jellegzetes alapszíne, az Arad m.-i Dudról származó sárgás színű → földfesték, ún. dudi, amely az 1880–90-es években élte virágkorát. Szinte minden Mezőtúron készített edényt ezzel a színnel festettek. A díszítőeljárások (→ karcolt díszítés), → áttört kerámia, plasztikus díszítmények) közül legművészibb fokon és leggyakrabban az → írókázást alkalmazták. A motívumok kizárólag növényi elemekből állnak. A kompozíció általában egy hullámvonalas négerbarna indára épül, melyhez leveleket, nagy foltú rózsákat és apróbb stilizált virágokat rajzolnak. A levél- és virágrészeket egy-egy rózsa szakítja meg. A díszítmény elemeit gyakran kontúrozzák négerbarnával. Ezt az eljárást feketézésnek nevezik. A legtökéletesebb mezőtúri edényforma a csárdás korsó, melyet ajándékként vagy megrendelésre készítettek. Nagy mennyiségben készítettek közönséges korsót, kantát, gömbölyű szilkét és köcsögöt, valamint tálakat és tányérokat. Jelentős mennyiségben gyártottak pálinkásedényeket, így → butellákat is. – Irod. K. Sebestyén János: A mezőtúri fazekasság múltja és jelene (A Népr. Múz. Adattárának Ért.-je, 1956); Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Bp., 1968).