Nagyehető, Nagyiható, Nagyfázható, Nagyhajigáló, Nagyszaladó
Nagyehető, Nagyiható, Nagyfázható, Nagyhajigáló, Nagyszaladó: öt – néha csak három, máskor hat-hét – emberfeletti képességű → mesealak, akik a hőst a királykisasszony elnyerésében vagy az égitestek visszaszerzésében segítik (Thompson Motif Index: F 601; → hatan a világ ellen; → Égitestszabadító). Nagyehető 366 tulokból álló gulyának nekifut, s egyenként lenyeli vagy 90 eke után eszi a barázdát vagy harminckét kemence mellett áll, melyben harminckét kenyér sül, folyton eszi a kenyeret, s mégis mindig kiabálja, hogy éhes. Nagyiható a patak (folyó, tenger) vizét issza, s mégis mindig szomjas. Nagyfázható hátán hetvenhét (kilencvenkilenc) kozsók, mellette hetvenhét (kilencvenkilenc) tűz ég, mégis majd megfagy. Nagyhajigáló (Messzehajító) kilencmázsás vasbuzogányt keresztül tud dobni a világon, s panaszkodik, hogy nincs hova dobjon, mert fél, hogy a havast vagy a várost elsöpri, vagy az eget betöri; Nagyszaladó (Villámgyors, Kengyelfutó) a futó szarvast három lépéssel eléri, malomkő van a lábára kötve, mégis a nyulat rugdossa. Nagynézhető: keresztüllátja, Nagylépő: keresztüllépi a világot, Jóltaláló: nyilával eltalálja a kövön levő borsószemet anélkül, hogy a követ érintené, Jólhalló: hallja a fű növését, Fúvó: lehelletével az élő fákat kidönti a földből. Gyakran → Királyfia Kis Miklós segítőtársai olykor hősi, olykor parodisztikus kalandjaiban, feladatai elvégzésében, melyek kifejezetten képességeikhez szabottak: 366 göbölyökörből álló gulyát, 366 hordó bort kell reggelre elfogyasztani, 366 öl fával fűtött vaskemencében ellakni stb. – Az alakok egész Európában ismertek. Egyeseket közülük megtalálunk már az Argonauták mondájában, s egy 14. sz.-i feljegyzés szerint hasonlók éltek Artus király udvarában is. (→ Fanyűvő, Vasgyúró, Kőmorzsoló) – Irod. Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Delarue, P.–Tenèze, M. L.: Le conte populaire français (Paris, 1964); Kovács Ágnes: A népmese prozódiájáról (MTA I. Oszt. Közl., 1969).
Kovács Ágnes
