ónmáz
ónmáz: az agyagedény óntartalmú, kb. tejfölsűrűségű, átlátszatlan máza. Fedőmáznak is nevezik, mert a tárgy alapszínét, szemben az → ólommázzal, elfedi. Ha ehhez az anyaghoz színező fémoxidot adnak, színes fedőmáz jön létre. Kb. 850–1000 °C-on égetik, hogy kitűnjenek a jellegzetes ónmáz színek: az antimonsárga, a mangánlila, a kobaltkék és a türkizzöld. Ezeket alkalmazták és alkalmazzák a majolika-, ill. a fajanszedények díszítésére is. Mindkét nevű edényféle technológiája és festékanyaga ugyanaz, de a majolikán az olasz reneszánsz termékeit értjük, azokat, melyeknek elnevezése a spanyol Mallorca szigetéről ered. A fajansz elnevezése az olaszo.-i Faenza várostól származik, ahonnan ez a technika továbbterjedt Európába. Ezt az elnevezést a hollandiai Delftből, a reneszánsz után is virágzó, szintén ónmázas technikával készült edényekre is alkalmazzuk. Itálián kívül a 15. sz.-ban Mátyás reneszánsz udvarában a padló- és a kályhacsempék színezésére használtak ónmázat. Széles körű mo.-i elterjedését a 16–17. sz. folyamán nálunk megtelepedett, anabaptista vallású habán fazekasok (→ habán kerámia) működésének köszönhetjük. – Irod. Csányi Károly: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei (Bp., 1954); Voit Pál: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye (Budapest régiségei, Bp., 1955); Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965).
István Erzsébet
