padtakaró, lócatakaró
padtakaró, lócatakaró: a szobabeli → pad, → kanapé, ill. kemencepadka (→ padka) letakarására szolgáló terítő. Erdélyben és elvétve az Alföld keleti részén gyapjúszőttes → cserge, Szatmárban csepűszőnyeg, másutt elsősorban → rongypokróc, ritkábban szőttes házivászon. Egy szeles, szabatlan darabok. Érsekcsanádról (Bács-Kiskun m.) az L alakú kemencepadkának megfelelően varrt szőttes példány is ismert. A mintázat egy- vagy több színű csíkozás, Székelyföldön mintásan hímzett példányok is készültek. A gyékényszövéssel foglalkozó Tápén gyékényszőnyeget (keskönygyékény) készítettek erre a célra. – A padtakaró a középkorban az úri, polgári lakások tartozéka volt. Az, hogy egyes archaikus jellegű paraszti lakásberendezéseknek is része (pl. moldvai csángók), azt mutatja, hogy a parasztházakban is korán megjelenhetett. A moldvai csángók újév-köszöntő éneke szerint egykor ünnepi alkalomra volt szokás a padok leterítése, „megvetése”. – Irod. Lükő Gábor: A moldvai csángók (Bp., 1936); Juhász Antal (szerk.): Tápé története és néprajza (Tápé, 1971); Kós Károly–Szentimrei Judit–Nagy Jenő: Kászoni székely népművészet (Bukarest, 1972).
K. Csilléry Klára
