paraszti kultúra
paraszti kultúra: a parasztság által kialakított és hordozott kultúra. A néprajzi vizsgálat egyik központi kategóriája. Tartalmazza a törzsi társadalmak kultúrájának számos elemét, egybeolvasztva a nem paraszti rétegek kultúrájának elemeivel és a paraszti élet során teremtett kulturális javakkal. Ennek megfelelően a paraszti kultúra történelmileg változó tartalmú, s tulajdonképpen addig él, ameddig a parasztság kultúrateremtésre, a különböző eredetű kulturális javak sajátosan paraszti jellegű összeolvasztására képes. A parasztság megszűnésével a paraszti kultúra a nemzeti kultúra egészében él tovább. A paraszti kultúra fennállásának egész ideje alatt kölcsönösségi viszonyban van egyéb társadalmi osztályok és rétegek kultúrájával, s így a nemzeti kultúrába beolvadása, annak integrált részévé válása hosszú folyamat eredménye, s a paraszti kultúra objektivációi a parasztság megszűnése után is vallanak ennek a társadalmi osztálynak kultúrateremtő erejéről. A paraszti kultúra általános jellemzői a közösségi jelleg, a szemlélet totalitása és a hagyományőrző jelleg. Közösségi kultúra abban az értelemben, hogy valóságos közösségek a hordozói, s noha egyes individuumok teremtik vagy adoptálják a paraszti kultúrát kitevő elemeket, ezek csak annyiban válhatnak a paraszti kultúra részeivé, amennyiben a közösség magáévá teszi őket. A szemlélet totalitása a racionális és irracionális világ egységes tükrözését jelenti, a két világ összeolvad a tudatban; a hagyományos jelleg azt fejezi ki, hogy a paraszti kultúra szerkezeti felépítését, a megjelenési formáját tekintve kevésbé gyorsan változik, mint az uralkodó osztályok és a városi polgárság kultúrája ugyanazokban a társadalmakban. – Irod. Ortutay Gyula: Magyar népismeret (Bp., 1937); Redfield, R.: Peasant Society and Culture (Chicago, 1956).
Sárkány Mihály
