repertoár
repertoár: kiemelkedő mesemondók, énekesek, táncosok tudásának az összessége, amelyet életük során elsajátítottak, elmondani szoktak, s amelyet saját szellemi tulajdonuknak tekintenek. A fogalmat a folklórkutatásba a magyar népmesekutató iskola vezette be, amely céljául tűzte ki egy-egy kiváló mesefa teljes tudásának számbavételét, az elmondás rendjében történő rögzítését és vizsgálatát. A mesemondók általában sokoldalú emberek, nemcsak mesélni, hanem dalolni, énekelni, táncolni is tudnak, násznagyos emberek stb. Meserepertoárjuk mellett van (világi) dal-, (egyházi) ének-, tánc- és vőfélyversrepertoárjuk is. Gáspár S. Antalnak pl. Bosnyák Sándor rögzítette a mese-, Domokos Pál Péter az ének- és dalrepertoárját; Büszke Kocsis Miklós meserepertoárja mellett Jagamas János feljegyezte az ének-, dal-, Györgyi Erzsébet a vőfélyvers- és lakodalmi rigmusrepertoárját is; Daskó Andrásnak magnetofonszalagra vették a mese-, filmszalagra a táncrepertoárját stb. Két vagy több nyelvű vidéken megkülönböztetünk anyanyelvi és elsajátított nyelvi repertoárt, pl. Vasile Gurzău esetében román és magyar meserepertoárt. Lehet repertoárja egy családnak vagy egy falunak, ill. egy falun belül egy-egy mesemondó-közösségnek is, amely három-négy jó mesemondó köré tömörül. – Irod. Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél (UMNGy, I., Bp., 1940); Kovács Ágnes: A kalotaszegi Ketesd mesekincse (Erdélyi Múzeum, 1944); Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi (UMNGy, X., Bp., 1962); Dégh Linda: Märchen, Erzähler und Erzählgemeinschaft. Dargestellt an der ungarischen Volksüberlieferung (Berlin, 1962); Faragó József: Story-tellers with Rich Repertoirs (Acta Ethn., 1971).
Kovács Ágnes
