soltész
soltész: a vállalkozó neve, aki a középkorban az ország É-i és K-i vármegyéinek művelés alá nem vett vagy elvadult területeire földesúri megbízás alapján erdőirtó és földművelő telepeseket hozott. A megtelepedésre rendszerint a német telepes-jog szerinti kiváltságok voltak az irányadók (→ németjogú falu), a belső szervezetre és jogra pedig tovább alkalmazhatták a korábbi hazájukban kialakult szabályokat, életmódjuk rendjét. – A megtelepedés után a soltész a → bírói funkciót is ellátta, továbbá felügyelt a telepesekre, a közös kötelezettségeket behajtotta, lovasszolgálatot látott el stb. Ennek fejében mentes volt a különböző szolgáltatásoktól és a fő iparűzési tevékenységek (malom, sörfőzés, mészárszék, kenyérsütés) joga is megillette. Funkciója és a soltész-föld örökletessé vált, de ha megüresedett, a földesúrra szállt; egyébként pedig a soltész a földesúr joghatósága alatt állt. – Irod. Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Bp., 1946); Körmendy Adrienne: A soltész („more scultetorum”) telepítette falvak a Szepességben (XIII–XIV. sz.) (Agrártört. Szle, 1974).
Tárkány Szücs Ernő
