szalmatakaró, szalmaterítő, szalmaruha
szalmatakaró, szalmaterítő, szalmaruha: az ágy, ill. → ágyszék aljára kerülő szalma letakarását szolgáló, vastag vászonból szabott 2–3 szeles lepel, hamvas, csepülepedő, esetleg → rongypokróc, a föléje fektetett → derékalj avagy → lepedő megóvása céljából. Mindig dísztelen. A szalmatakaró használata a → szalmazsák alkalmazásának általánossá válásával szűnt meg, bár néhol erre is ráterítették a szalmatakarót, a fölé kerülő derékaljnak, ill. lepedőnek kímélése érdekében. Használták a ravatalhoz is. – Irod. K. Csilléry Klára: Vázlatok Tiszaigar népi lakáskultúrájából (Ethn., 1952); Gáborján Alice: A kender feldolgozása és a nyert termékek felhasználása Tardon (Népr. Ért., 1955); Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956).
K. Csilléry Klára
