szénahordás vízen
szénahordás vízen: az árvízmentesítések előtt (19. sz. második fele) a lápi, szigeti, ártéri területek szénáját ladikon, tutajon, laposfenekű hajókon szállították ki a szárazra. A Rétközben, a Felső-Tisza vidékén lábbón (→ tutaj), a Csallóközben, Szigetközben, s a többi Duna szigeten → dereglyén, az Alsó- és Közép-Tisza vidéken → csámeszen szállították át a szénát. Széna- és gabonaszállító vízi jármű volt eredetileg a csille is. Amikor a vízzel körülvett terület szénáját nem tudták „kihozni”, a jószágot úsztatták be a szigetekre és a helyszínen etették fel vele a szénát. A jószágteleltetés elterjedt módja volt ez a múlt század végéig. – Irod. Kiss Lajos: A régi Rétköz (Bp., 1961); Timaffy László: Szigetközi krónika (Mosonmagyaróvár, é. n.).
Paládi-Kovács Attila
