talyiga
talyiga: kétkerekű, két vagy egy rúdú, → lőcsös vagy lőcstelen, lajtorjás oldalú vagy ládaszerűen deszkából készült karosszériával ellátott, teher vagy személy szállítására rendelt, egyes vagy kettes → fogatú jármű. Leggyakoribb az egyes fogatú, kétrúdú változata. Neve az ország különböző vidékein és a talyiga rendeltetése, fogata szerint nagyon változatos: laptika (Veszprém), leptike (Bács m.), talyiga, → kordé (Nagykunság), talyiga, káré (Kisalföld, Csallóköz), talyiga (Debrecen, Hajdúság), eleségestalyiga (Hortobágy), → kenyerestalyiga (Bugac, Kecskemét), cserényestaliga (Kiskunfélegyháza), digó (Bács m., Szeged vidéke), bakk-szekér (Zilah) stb. Fogatolása szerint: csacsi-, ökör-, öszvértalyiga, → bivalytalyiga stb. – A talyiga az emberiség legrégibb kerekes járműve. Létezett már a neolitikumban is. Eredetére, ill. szerkezetére nézve két elképzelt változata van: a) egyrúdú, amely két gerendának fekvő „A” betűszerű egybeácsolása és tengellyel való ellátása folytán jött létre. Ebből fejlődtek az egyrúdú változatok és b) amikor a tengelyre két párhuzamosan „H” betűszerűen egybeácsolt két gerenda alkotja az alvázat; ebből fejlődtek a kétrúdú változatok. Az előbbinek az elterjedési területe Eurázsia középső, füves pusztai tájai, továbbá a Kaukázus vidéke. A b) típusé pedig Eurázsia D-i tájai, Ny-Európa és a germánok, valamint a szlávok révén É-Európa és É-Eurázsia. Mind a két típus kiinduló alapja volt a → szekér egy-egy típusváltozatának. – Az őskultúrák, ókori civilizációk mindegyike ismerte a talyigát. Fogatolására nagyobbrészt (D-Eurázsiában) a szarvasmarhát használták, amelyet párosával fogtak → igába, bár a Távol-Keleten az egyesfogatolást is ismerik (pl. Kínában). De igen korán – főleg kultikus célokra – befogták a lovat is a talyigába; azt is párosával és igába (amiből a → kumet fejlődött.). D-Eurázsia és Ny-Európa a legutóbbi időkig a talyiga majdnem kizárólagos területe volt. Használatának, nagy elterjedettségének az oka mozgékonyságában, fordulékonyságában, könnyűségében és az utakkal szemben tanúsított nagy igénytelenségében van, valamint abban, hogy a rakterülete hosszirányban könnyen növelhető. Nagy terjedelmű és nehéz teher szállítására egyaránt alkalmas. Városi közlekedésben könnyebben mozgott az utcákban, mint a nehézkesen forduló szekerek. Előnye, hogy zajt sem csap akkorát a városi kövezeteken, mint a négykerekű jármű. Fedeles változatai (pl. a kétkerekű → kólya) személyszállításra is jól használhatók voltak. Primitív változatai pedig – elmaradt vidékeken – a legutóbbi időkig (mint korong-kerekes járművek, amelyeknél a tengely együtt forog a kerékkel) nagyon könnyen előállítható eszközök voltak (pl. a Kaukázusban és a Balkán-félsziget hegyvidékein stb.). (→ még: atyafitagadó, → debreceni talyiga, → pásztortalyiga) – Irod. Berg, G.: Sledges and Wheeled Vehicles (Stockholm, 1935); Márkus Mihály: A nyíregyházi taliga (Népr. Ért., 1938); Bodgál Ferenc: A miskolci talyiga (Ethn., 1960); Katona Imre: A kubikoskordé és a kordésmunka (Ethn., 1961).
Miskolci talyiga (20. sz. első fele) 1 = karika, 2 = lemez, 3 = trégelyfa, karfa, 4 = derék vagy oldal, 5 = tengely és tengelyabstok, 6 = összekötő, 7 = rúd, 8 = lőcs, 9 = lőcsgúzs, sassal, 10 = ülésdeszka, 11 = hámfa, 12 = saroglya, zúgó, tiltódeszka, suber, 13 = saroglyalánc, 14 = ráf, 15 = keréktalp, 16 = küllő, 17 = kerékagy, 18 = tengelyvégszög, tengelyvégtok vagy platni, 19 = tasni, 20 = hám, 21 = húzója, 22 = nyakszíj, 23 = nyereg, 24 = terhelő, 25 = kantár, 26 = hajtószár, 27 = hasló, 28 = farhám, 29 = karika, 30 = istráng, 31 = hámtáska, 32 = saroglyatartó kapocs
Talyiga (Debrecen, 1926)
Talyiga (Debrecen, 1920-as évek)
K. Kovács László
