területi munkamegosztás
területi munkamegosztás: a munkafolyamat térbeli tagolása aszerint, hogy egyazon munkafolyamat összetartozó részeit vagy egymást kiegészítő munkafolyamatokat, tevékenységi köröket egymástól elkülönített vagy elkülönülő helyen végzik. Három típusát különböztetjük meg: 1. munkafázisok térbeli munkamegosztása: egy egységes összetartozó, de fázisokra felbontható konkrét munkafolyamatot térben megosztanak, egymástól elkülönítenek. Az elkülönítést számos tényező idézheti elő: földrajzi adottságok, épületek jellege, telek nagysága stb. A néprajz számára azok az esetek a legfontosabbak, amelyeknél a helyi hagyományok játszanak szerepet, pl. a szüretelés, borkészítés helyének egysége vagy elkülönülése (az Alföld nagy részén a leszedett szőlőt hazaszállítják és az udvaron, a háznál vagy a tanyán, s nem a szőlőben préselik ki). (→ még: belső munkák, → külső munka) – 2. Üzemegységek közötti munkamegosztás: egy üzem, gazdaság térben egymástól elkülönülő komplex egységekből áll, s az egyes üzemek között a munka térben is megoszlik (→ üzemszervezet). Pl. beltelek – kert – szántóföld vagy beltelek (lakóházzal, gazdasági épületekkel) – juhtartó gazdaság legelővel, építménnyel. Az egyes egységeknek általában állandósult személyzete van, részirányító szerepkörrel (fiúk a kertben az állatokat gondozzák, gazda bent lakik a házban, de ő irányít). – 3. Táji munkamegosztás: a táj geográfiai adottságai bizonyos tevékenységeket egyes vidékekről kizárnak, másokon ugyanaz előnyös módon művelhető. A tájak között így munkamegosztás jön létre, s csere útján egészítik ki egymás tevékenységét. Pl. É-Mo. és az Alföld között. (→ még: munkamegosztás) – Irod. Bulla Béla–Mendöl Tibor: A Kárpát-medence földrajza (Bp., 1948); Szabó László: Útmutató a palócok munkaszervezetének kutatásához (Eger, 1970).
Szabó László
