úrbérrendezés
úrbérrendezés: a földesúr és a → jobbágy közötti viszony országos érvényű, állami szabályozása. Az úrbérrendezés 1767–74 között, a Délvidéken az 1780-as években zajlott le. Erdélyben, a Jász–Kun kerületben, a hajdúvárosokban nem került sor úrbérrendezésre. Az úrbérrendezés elsődleges célja az állami adóalap, a → jobbágytelek szabályozása és védelme volt. Az úrbérrendezést sokoldalú felmérés előzte meg. Minden helységben jegyzőkönyvezték az ún. „kilenc kérdőpont”-ra adott jobbágyválaszokat, összeírás készült az úrbéresekről és birtokállományukról, a szőlőkről és az → irtásokról. Az adatokat bemondás alapján rögzítették, tehát forráskritikájuknál eltagadásokkal, pontatlanságokkal számolni kell. Az előzetes felmérések eredményeit figyelembe véve került sor az egységes → urbárium bevezetésére, melyet minden helység anyanyelvén nyomtatva, a rá vonatkozó új szolgáltatási normák kitöltésével megkapott. Az urbáriumhoz mindenütt csatolták az úrbéri tabellát is. Ez utóbbi tartalmazta a földesúr, a jobbágyok, a → zsellérek nevét, telekállományukat, a → belső telek kiterjedését, az évi szolgáltatások mennyiségét és összetételét. Az új urbárium a belsőséget egységesen 2 pozsonyi → mérős, azaz 1100–1300 öles nagyságban határozta meg. A külsőséget (→ külső telek) egy egész telek után, az illető helység határának osztályba sorolása szerint, szántónál 16–40 → hold között, rétnél 6–22 kaszás (→ kaszás rét) között állapították meg. Az urbárium kitért még a jobbágyok jogainak és kötelezettségeinek tárgyulására. Maximálta az úrbéres szolgáltatásokat, a → robot, a → hosszúfuvar, → census, → ajándék nagyságát. Az úrbérrendezés jelentősége abban állt, hogy az úrbéres népesség terheinek és kötelezettségeinek egységes elvek szerinti országos rendezése ilyen formában ekkor készült el először. Az úrbérrendezéskor megállapított normák a → jobbágyfelszabadításig, de egyes vonatkozásokban még továbbra is alapjai, irányadói maradtak a paraszti életnek. (→ még: úrbér) – Irod. Felhő Ibolya: A Mária Terézia úrbérrendezése során készült adatfelvételek (A történeti statisztika forrásai, Bp., 1957); Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásainak tükrében (Bp., 1967).
Török Katalin
