vadász temetése
vadász temetése: kedvelt téma a Ny-dunántúli → spanyolozásos fafaragásokon: a vadász koporsóját cipelő, ill. kísérő állatok menetét mutatja. – A vadász temetése-jelenet a 13. sz.-i francia állateposz, a Roman de Renard korabeli illusztrációjára megy viasza, mely azután német területre átkerülve, az ellenreformáció idején, a 16. sz. második felében nyerte el végleges formáját. Ez nyomatokon sokszorosítva jutott el a 19. sz.-ban mo.-i kocsmák, erdész-, ill. módosabb gazdaházak falára. A 19. sz. elején már magyar feliratos, metszett üvegpoháron is megjelent. A mo.-i pásztorfaragásban az 1860–70-es években mutatható ki, → borotvatokon és borotválkozó tükrön. Ugyanebből az időszakból ismert a vadász temetése-ábrázolás szlovéniai méhkaptárok színes olajfestésű homloklapjáról is. – Irod. Herman Ottó: A vadász temetése (Ethn., 1904); Solymossy Sándor: A vadász temetése (Ethn., 1915); Füzes Endre: A Janus Pannonius Múzeum borotvatartói (A Janus Pannonius Múz. Évkve, Pécs, 1961).
K. Csilléry Klára
