vályúláda
vályúláda: fekvő fatörzsből kimélyítéssel készített láda. Ismertebb formája a vályúhoz hasonlóan hasáb alakúra faragott tárgy – innen a magyar szakirodalomban használt neve. A középkorból számos, vasalással erősített, ill. díszített hasáb alakúra faragott és teljes hosszában nyitott példánya maradt fenn Európa-szerte, főleg templomokból, így Szepesbéláról (14. sz.). Közép- és ÉK-Európában, így az Északi-Kárpátokban elterjedt népi változata a fatörzs eredeti hengeres formáját tartja meg, ennek két végét különálló falappal befenekelik; az ilyen vályúládáknak csak a tetején középen van egy kisebb, négyszögletes nyílása, amit ajtócska zár. Mindkét változat szolgálhatott ruha vagy gabona tárolására. Készült koporsónak is. A vályúláda közeli rokona az álló fatörzsből kivájt bödön, amely ÉK-Európában ruhatartó is lehetett. A vályúláda odvasodó faderékból készült, kikaparással, ill. kiégetéssel. – Első ismert emlékei az É-európai bronzkorból valók; a magyarság körében a vályúláda valószínűleg a honfoglalás előtti századokban honosodott meg (→ koporsó), de úgy látszik, a magyar parasztságnál nem vált általánosan használttá. – Irod. Moser, O.: Kärntner Bauernmöbel (Klagenfurt, 1949); Szabolcsi Hedvig: Régi magyar bútorok (Bp., 1954); Stránská. D.: Dlabané zásobnice a truhly českého lidu (Vznik a poćátky slovanu. Praha, 1963); K. Csilléry Klára: Historische Schichten in der Wohnkultur der ungarischen Bauern (Europa et Hungaria. Bp., 1965); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).
K. Csilléry Klára
