varázsszó, varázsige, varázsformula
varázsszó, varázsige, varázsformula: olyan szó vagy mondat, amelynek kimondásával a mese vagy mondahős valamilyen valóságban véghezvihetetlen cselekedet végrehajtására vagy esemény előidézésére lesz képes: láthatatlanná válik, levegőbe emelkedik, valamit odaidéz, vagy eltüntet, valakit elküld stb. Szerepe tehát rokon a → ráolvasáséval, de míg azt valóságos szituációkban ténylegesen kimondják, a varázsmese mesei vagy mondai kontextusban a hős szájába adott fiktív szöveg. Jellemző rá a – gyakran nagy térbeli és időbeli változatlanságot biztosító – rövid forma és szilárd szerkezet, formulaszerű állandóság. Tartalmilag-formailag pontos megfelelője lehet egy-egy ténylegesen használt ráolvasásnak (pl. a mondai boszorkány „hagyok is, viszek is” szavakkal gyűjti a harmatot; ugyanezt mondhatja a sok tejet akaró asszony a valóságban, „harmatszedő” ráolvasásként; vagy „Minden lélek dicséri az Urat” szavakkal küldik el a mondai kísértetet, de esetleg a valóságban is ezt mondják a kísértetnek vélt fényjelenségnek). A mesei varázsszavak általában bizonyos mesetipusok sajátos jellemzői (pl. „Terülj, asztalkám!”, „Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok!”), de ezek közt is van tényleges ráolvasásként is ismert vagy esetleg abból keletkezett (pl. „Kuc, kerekedjél, lapos, domborodjál!”). Gyakori varázsmese szerepben az értelmetlen vagy érthetetlen, idegenszavak, szótöredékek használata. – Irod. Szendrey Zsigmond: A varázslatok eszközei (Ethn., 1937).
Pócs Éva
