vegetációs démon
vegetációs démon: a természet növekedésében, elhalásában és újjászületésében részt vevő, ember- vagy állatalakban, esetleg más alakban elképzelt → természetfeletti lény. A kifejezést W. Mannhardt alkotta, példáit az antik mitológiából, továbbá főként a germán és szláv népek hiedelmeiből, szokásaiból és szólásanyagából merítette. Elmélete szerint az erdő-, fakultusz démonait a földműveléssel foglalkozó európai paraszt a gabonaföldre helyezte át és az addig főként erdei szellem gabonaszellemmé lett, a gabona növekedésének, fejlődésének megtestesítőjévé. Bizonyításul főleg aratási szokásokra, naptári szokásokra utalt, különösen arra a szokásra, hogy aratás végén egy gabonacsomót a szántóföldön szokás hagyni. Mannhardt vegetációs démon fogalmát sok bírálat érte, főként skandináv kutatók részéről, e vita voltaképpen napjainkig sem zárult le. – A germán és szláv adatokhoz hasonló gazdag vegetációs démon hagyomány a magyar parasztság néphitében nincs, inkább nyelvi anyagból, szólásokból próbáltak e fogalom ismeretére következtetni. Ujváry Zoltán úgy találta hogy nálunk főleg medve, nyúl, farkas s más állatalakban, néha antropomorf alakban képzelték el. – Irod. Mannhardt, W.: Die Korndämonen (Berlin, 1868); Mannhardt, W.: Wald- und Feldkulte (I–II. Berlin, 1904– 05); Ujváry Zoltán: Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban (Műveltség és Hagyomány, 1969).
Diószegi Vilmos
