vigasztaló, biztató
vigasztaló, biztató: a népi lírának többnyire kettős funkciójú dalcsoportja, amely az új stílusú népdalok (szerelmi, betyár- és katonadalok, ill. summás- és amerikás dalok) között fordul elő:
Csak tízéves koromig nevelt az anyám
Aztán meg a császár viselt gondot rám.
Ne sírj anyám, ne sírjál, visszajövök még,
Visszasegít engemet a csillagos ég.
Aztán meg a császár viselt gondot rám.
Ne sírj anyám, ne sírjál, visszajövök még,
Visszasegít engemet a csillagos ég.
A kétféle funkció külön-külön is szerepelhet a dalokban:
Hej a pécsi fogház kűbűl van kirakva.
De sok édesanya sírdogál alatta.
Ne sírjatok anyám, ennek igy köll lenni,
Minden jó családból köll egy rabnak lenni.
De sok édesanya sírdogál alatta.
Ne sírjatok anyám, ennek igy köll lenni,
Minden jó családból köll egy rabnak lenni.
Egy biztató változat:
Várj madár, várj!
Te csak addig várj.
Míg az Isten megengedi,
Tiéd leszek már!
Te csak addig várj.
Míg az Isten megengedi,
Tiéd leszek már!
A biztató típus – szemben a lírai dalok többségének jelenidejűségével – jövő idejű, s hőse nem az énekes, hanem az, akihez a dalban szól (még: → fogadkozás). Korábban – a 17–18. sz.-i kéziratos közköltészetben – még mindkét szüzsé a szerelmi és búcsúdalok alkotóelemeként szerepelt.
Küllős Imola
