Internálás
Internálás: közig. (elrendelő és végrehajtó) eljárás, amellyel a mindenkori államhatalomra közbiztonsági vagy pol. szempontból veszélyesnek nyilvánított, de bűncselekményt el nem követett személyeket környezetükből hatóságilag eltávolítanak, és zárt helyre gyűjtenek össze vagy kényszerlakhelyre telepítenek. – Az I.vh. után a Mo-i internálótáborokat 1924-ben feloszlatták, de az ~-t mint rendőrhatósági őrizetet fenntartották, és az internáltakat toloncházakban helyezték el. Az 1939:II.tc.150.§. alapján Mo-on újra bevezették az ~ intézményét, és internálótáborokat (pl. Kistarcsa, Sárvár) létesítettek. →Magyarország német megszállása után az ~-i eljárással elítélt személyekkel együtt az internálótáborok száma is rohamosan növekedett (pl. Garany, Ricse, Zsablya). 1945-1953 között is fennmaradt Mo-on az ~, mely során további internálótáborokat hoztak létre (pl. Hortobágy, Recsk). – A nk. jog alapján az ~-t (a II.vh. alatt) bármely hadviselő állam területén az ott tartózkodó idegen vagy elg. állampolgárokra is alkalmazták. Az ~ minden állam joga, de csak háborús állapot esetén. ⬩ KIG, 504.
