Kálló Ferenc
Kálló Ferenc (Szeged, 1894.dec.8. – Bp., 1944. okt.29.): r.k. táb. esperes. A nagyváradi egyházmegye papjává szentelték 1917.jún.15-én. 1927-ben a →Honvédség állományába került mint tábori lelkész fhdgy. 1930-tól a Bp-i II. Honvéd Helyőrségi Kórház vezető lelkésze. A honvédekben a szociális igazságtevés eszméjét táplálta. Az 1930-as évek végétől részt vett az antifas. szervezkedésben. – A háború alatt a Tiszti Kórház vezető táb. lelkésze alez. rangban, esperes. A budai honvédkórházban ellenálló csoportokat szervezett. Kapcsolatba került →Szent-Györgyi Albert csoportjával és a →katonai ellenállás felső vezetésével. A honvédkórházakban a nyilasok elől bujkáló kat-kat, polg. személyeket és üldözötteket bújtattak, menekítettek, élelmeztek („betegként” kezelve őket). – ~ a →nyilas hatalomátvétel idején ágyhoz kötött beteg. A nyilasok már tudtak ellenállási tev-éről, s arról, hogy a kórházakból kikerülő „betegeknek” (embermentési céllal) keresztény névre szóló papírokat adtak ki. 1944.okt.28-án lakásáról hurcolták el a →Számonkérő Szék emberei. Másnap hajnalban a budakeszi melletti erdőben agyonlőtték. 1946.okt.29-én a hm. 1944.okt.29-ig visszamenőleg ezd-sé léptette elő. ⬩ GJ, 546.
