Kapi Béla
Kapi Béla (Sopron, 1879.aug.1. – Győr, 1957. ápr.2.): a teológia doktora, ev. püspök. 1916-ban választják a dunántúli evangélikus egyházkerület püspökévé. Lelkészi szolgálatát e minőségben 1917-től Szombathelyen, 1928-tól Győrött végezte. Jelentős egyházi irodalmi és egyháztörténeti munkásságot fejtett ki, 1924-től a Protestáns Irodalmi Társaság egyik elnöke. – A két vh. közötti közélet egyik meghatározó személyisége, a II.vh. idején a Mo-i →evangélikus egyház hivatalra nézve legidősebb (rangidős) püspöke. 1939-ben pásztorlevélben foglalt állást a →zsidótörvények ellen, e szellemben szólalt fel több alkalommal a →Felsőházban. 1944.jún. 21-én az ev. egyház egyetemes felügyelőjével, br. Radvánszky Alberttel és →Ravasz László ref. püspökkel együtt személyesen adta át →Sztójay Döme me-nek a zsidók deportálása ellen tiltakozó →protestáns memorandumot. – Az 1945 után az egyházat sújtó intézkedések, az egyre nyilvánvalóbb vallás- és egyházüldözés elleni tiltakozásul 1948.ápr.1-én bejelentette lemondását és nyugdíjba vonulását (ez ténylegesen ősszel következett be). Ezt követően visszavonultan élt, emlékiratait írta. ⬩ GJ, 550.
