Magyar-német kapcsolatok
Magyar-német kapcsolatok (1938-1945): a Magyar Királyság és a →Nagynémet Birodalom viszonyrendszere a II.vh-t közvetlenül megelőzően és a háború alatt, Mo. legfontosabb külpol. relációja a jelzett időszakban. A ~-at illetően két szélsőséges szemlélet él. Az egyik (akár pejoratív, akár apologetikus célzattal) a ~ egyre szorosabbra válásának szükségszerűségét hangoztatja, a másik a m. szembeszegülést emeli ki előszeretettel. A valóságban a ~ önálló dinamizmussal bíró folyamatát a háború előtt a két ország pol. törekvései szabályozták, a háború egyes szakaszaiban pedig elsősorban a hadihelyzet határozta meg. A folyamat egyes tendenciái (elsősorban az együttműködés, az önálló útkeresés, ill. a szembeszegülés) ebből következően eltérő intenzitással érvényesültek a ~ különböző szakaszaiban. Természetesen a folyamat változásai mindkét ország vonatkozásában érvényesültek, ami képlékennyé tette a ~-at. A m. pol. szemléletében No. volt az a nagyhatalom, amelynek támogatására a revíziós pol. elsődlegesen épülhetett, így a n. orientációról való lemondás egyenértékűnek tűnt a visszacsatolt területek feladásával. A fő kérdés az volt, miként lehet ezt a pol-t folytatni a szuverenitás feladása nélkül. A n. pol. szemében az volt a fő kérdés, hogy pártfogolja-e egyáltalán a m. ügyet, amellyel esetleg veszélyeztetheti más, a bir. szempontjából Mo-nál fontosabb országokkal fennálló kapcsolatait. – A m. pol-ban szép számmal működtek olyan polg. és kat. erők, amelyek részben ideológiai, részben tárgyi okokból (pl. a n. hadianyag megszerzésének biztosítása) úgy vélték, hogy érdemeket kell szerezni a n. vezetés szemében. Más tényezők az önálló cselekvést preferálták, mintegy várva az alkalmat, amikor a n-eknek is érdekükben áll Mo. támogatása. Ez utóbbi nem állt szerves kapcsolatban az esetleges előzetes „jószolgálatokkal”. Amíg a ~-ban ez az óvatosabb irányzat érvényesült, addig a n. támogatás nem rejtette magában a segítségével elért eredmények jövőbeni esetleges annullálásának kockázatát. A m. vezetés azonban (egyes személyektől eltekintve) nem ismerte fel, ez a rizikófaktor mennyire megnövekedett a békés együttműködésről a fegyveresre történt áttéréssel. A döntő fordulatot ebben az 1941.ápr-i →balkáni hadműveletbe való bekapcsolódás jelentette. Ebben ugyanis nem csupán a további revíziós nyereség foglaltatott benne, de az az igény is, hogy a m. vezetés az „első az egyenlők között” pozícióját szerette volna elfoglalni a →német szövetségi rendszerben. Egy olyan n. háborúban való részvétel, amelyben a n-ek a legfőbb vetélytárs, Ro. aktív részvételére eleve nem tartottak igényt, fe-rel és vérrel szerzett jogcímet jelenthetett a →Tengelyhatalmak hierarchiájában. A háború végső kilátásait tekintve (minthogy NBr. még egyedül harcolt) a m. vezetés az alternatívát a n. győzelemben vagy a n-ang. kompromisszumos békében látta, s mindkét esetben bizonyosra vette, hogy a Balkán-Duna térségben n. hegemónia érvényesül majd. Ebben a relációban nemhogy a szakítást, de a ~ esetleges megromlását sem vállalta fel. Az elsőrendű n. érdek ugyanekkor a Mo-on átvezető közlekedési útvonalak biztosítása, ill. a m. gazd. saját céljaira történő kiaknázása volt. Hasonló volt a helyzet 1941.jún-ban is. →Hitler nem kívánta Mo. fe. bekapcsolódását a →Szovjetunió elleni támadásba, „csupán” a diplomáciai viszony megszakítását a Szu-val, a n. felvonulás biztosítását a D-i szárnyon, vmint a m. gazd. fokozott segítségét. A m. vezetés ugyanekkor lebecsülte az antifas. koalíció kialakulásának esélyeit, létrejötte után pedig, legalábbis 1942-1943 fordulójáig lehetőségeit a Tengely potenciáljának túlszárnyalására. – Az óhatatlanul jelentkező súrlódások ellenére a ~ 1941-1942-ben még alapvetően barátságos volt. Mo. 1944 tavaszáig egyedülálló pozíciókat élvezett a n. uralom alatt álló Eu-ban. A semleges államoktól eltekintve az egyetlen olyan ország volt, amelynek területén nem állomásoztak idegen csapatok (az összekötő törzsekben és a szállítmányozást ellenőrző szervekben mindössze 1700-2000 n. kat. teljesített szolgálatot, a Mo-on átszállított n. kat-k csak Bp-en és Szolnokon hagyhatták el a kat.vonatokat, s azt is csak egyénileg). – A ~ „tengelye” Hitler és →Horthy Miklós kapcsolata volt. Ez kölcsönösen soha nem vált szívélyessé, a Führer sokkal bennsőségesebb viszonyt alakított ki a ro. →Antonescuval, a finn Mannerheimmel, de még →III. Borisz b. cárral is. Hitler azonban tisztában volt azzal, hogy Mo-on Horthy nélkül vagy ellenére semmi sem történik, így elfogadta kulcsszerepét. Horthy szöv-ét 1941-ig a revízió támogatásával biztosította, viszont éppen 1941-től Horthy Hitlerben látta azt a tényezőt, amely megmenti Mo-ot a bolsevizmustól. Ez biztosította a két államfő együttműködését. 1943-tól azonban kettejük viszonya, ezzel a ~ fokozatosan romlott. Horthy egyre inkább az →angolszász hatalmaktól remélte a sz. befolyás távol tartását Mo-tól. Bizakodását erősítette, hogy Ol-ban a dinasztia az →olasz fegyverszünet után is hatalmon maradhatott, sőt, a kir. bizalmi embere lehetett a me. Hitler azonban éppen az Ol-i események alapján vonta le a tanulságot, hogy Mo-ot csak erőszakkal tarthatja meg a n. szöv. rendszerben. Véleményét alátámasztotta, hogy tudott a m. →béketapogatódzásokról. →Magyarország német megszállása után azonban pozíciójában hagyta Horthyt, hogy a Mo-i rezsimváltást a lehető legkevesebb zökkenővel hajthassa végre. A fe-es kényszer ezzel együtt is új elem volt kettejük kapcsolatrendszerében. Az elképzelés a gyakorlatban No. szempontjából sikeresnek bizonyult, a ~ a n. érdekeknek és elvárásoknak megfelelően alakultak. Amikor 1944.szept-ben Hitler megbizonyosodott Horthy kiugrási szándékának komolyságáról, elhatározta félreállítását. – A →nyilas hatalomátvételt követően a ~ vazallusi viszonyrendszerré degradálódott. ⬩ SP, 743.
