BAKONYBÉL.
BAKONYBÉL. Magyar falu Veszprém Vármegyében, birtokosa a’ Religyiói Kintstár, fekszik épen a’ Bakonynak közepén, a’ honnét Bakonybél nevezetét is vette. Gerentz, vagy Gerezna nevű folyó patakotskája is van a’ völgyben, melly vőlgyi térség nap keletröl Advas könek, délről Kertes kőnek, északrol pedig Gál hegynek neveztetik. Kősziklás magas erdős hegyek között van fekvése; a’ völgybéli hegyeskői hegynek tövénél felemelkedet kő szikla mint egy határ jel, ’s Borostyán kőnek neveztetik. Ennek tetőjén szerzett vala magának remetei lakást Gunther Magyar Országi első Remete, SZENT ISTVÁNNAK attyafia, ’s ugyan ott építtetett kápolnát is a’ B. Szűz MÁRIA menybe emeltetésének tiszteletére, a’ hol is kegyes, és jámbor élete után e’ világból bóldogúl kimúlt vala. Ennek halála után SZENT IMRE Hertzegnek nevelője Sz. Gellért Püspöknek is tetszett ugyan e’ völgységben, de az elöbbitöl napkeletre távolabb, más remetei lakó helyet készíttetni; a’ hol hét esztendeig testi sanyargatásban élt vala, ’s majd Püspökségre emeltetvén, jó idős korában, tsuda tételekkel is fénylve megölettetett. II. LAJOSNAK Mohátsnál lett veszedelme után, szabadon nyargalván az Ozmanok e vidéken Apáturai elszélledtek, a’ benne lévő Szerzetes Atyák rabságra ’s inségre jutottak, a’ hely pedig mindenektöl elhagyattatott. Vidlintzi Ferentz nevű Apát úr, lakosokat is szállított oda, kiknek a’ Templom előtt élelmekre való földnek erdőt engedett írtani. Meghalálozván pedig a’ jó Apátúr 1730. esztendőben, az utánna következő Apátúraknak hagyta a’ klastromnak gyarapítását, a’ mint hogy virágjára is hozatott míg II. JÓSEF Tsászárnak uralkodása alatt e’ Szerzetnek vége nem szakasztatott. Határja meglehetős, sűrű erdei vagynak, legelője elég, fáján, és malmán kivül semmi java nem lévén, harmadik Osztálybéli.
