Acheron
Acheron, ’Αχερων, több folyónak a neve. – 1. Thesprotiában (Epirus), a m. Phanariotikus vagy Suli folyó, átfolyik a ’Αχερουσια λιμνη nevű (m. Tschuknida) mocsaras tavon, melynek hossza körülbelűl 9 km. és szélessége 4 1/2 km, aztán eltünik a föld alatt és az Ion tengerbe ömlik (az elaeai kikötőbe, m. Phanari); víze iszapos és kesernyés, ugyanilyen a mellékfolyója, a Cocytus (Κωκυτος). Thuc. 1, 46. Mindkettő alvilági folyó gyanánt ismeretes, az A. a Cocytusszal (panasz) és Periphlegethonnal (tűz folyam) áll kapcsolatban. Neve is mythikus: ο αχεα ρεων = gyászfolyam (Verg. A. 6, 295. Hom. Od. 10, 153); az A. folyón kellett átvonulniok az árnyaknak; v. ö. Plato Phaedonjában a leirást. Valószínüleg az a szük, komor s hatalmas szikláktól körülvett hasadék, melynek mélyén az A. rohanvást folyik, adott alkalmat arra, hogy ott képzelték a halottak birodalmába való bejárást és így vitték át a két folyónak nevét az alvilág folyóira. Régtől fogva dívtak az A.-nál halottidézéssel kapcsolatos szertartások νεκυομαντειον, φυχοπομτειον, Hdt. 5, 92, 7); úgy látszik, innen vette Homerus (Od. 11) ’Οδυσσευς (Ulixes) halott idézését és az A. nevet. Személyesítve Gaeának fia. Az A. név gyakran jelöli az alvilág mélységét. – 2. Az Alpheus bal mellékfolyója, a Diagon folyótól nyugatra. Strab. 8, 344.– 3. Folyó Bruttiiben, mely veszélyessé vált az epirusi Alexanderre (Liv. 8, 24); m. Lese, mások szerint Mucrone. K. B.
