Aristophon
Aristophon, ’Αριστοϕων. – 1. ’Ο Αζηνιευς, jelentékeny államférfiú és szónok Athenaeben, hol két emberöltőn át (403–353) szerepelt, előbb mint a Thebaevel tartó ellenzéknek (Cephalusszal és Thrasybulusszal) egyik legbefolyásosabb tagja, aztán, Callistratus bukása után (361) mint az állam majdnem kizárólagos vezetője, míg a szövetséges háború szerencsétlen vége és Athenae legfontosabb birtokainak elvesztése 353-ban visszavonulásra nem birta. Legelső föllépése még Euclides reformjai idejébe esik (403). Ekkor törvényjavaslatot terjesztett be, mely minden olyan Euclides után született athenaeit, kinek anyja idegen volt, törvénytelennek nyilvánított, s kizárt a polgári jogok gyakorlatából. Majdnem száz évig élt. – Irodalom: Schäfer, Demosth. u. seine Zeit (I. 126. kk). Curtius, a gör. tört. (VI. 78. 100, 118). Grote-Meissner, Gesch. Gr. (VI. A. 181 és kk), de v. ö. Holm, Gesch. Gr. (III. 201, 240). Nálunk: Gyomlay, A görögök története, 413, 444. l. – 2. Comoedia-költő a közép-attikai vígjáték korában. Darabjai mind elvesztek. Töredékeit l. Meineke, historia critica com. Graec. (Berl. 1847. II. 675 kk); Kock, Comic. Att. fragm. (Lips. 1880, II. 276 és kk.). V. ö. Meineke, i. m. I. 410 kk. GY. GY.
