Caere
Caere, a görögöknél ’Αγυλλα, a tizenkét ősrégi etruscus szövetséges város egyike, a melyet a pelasgusok építettek. Gazdagságát mutatja az, hogy Delphiben külön kincstárral bírt, hatalmát az, hogy tengeri összeköttetése Görögországig, Carthagóig terjedt Vergilius szerint Mezentius király fejedelmi székhelye. Rómával jó ideig barátságos viszonyban és vallási közösségben (állítólag innen volna a caerimoniae kifejezés) élt, a gallus égés alkalmával szívesen fogadta a menekülő papokat és Vesta szűzeket (Strab. 5, 220. Liv. 5, 40. 50) s ezért polgári jogot kapott; később azonban összezörrent Rómával, ez Kr. e. 353-ban legyőzte s ennek következtében a város elveszítette a suffragiumot, területe felét (u. o. 7, 19 k.) s önálló igazságszolgáltatását; előbb praefectura, aztán Sulla idejében katonai gyarmat lett. A császárság idejében ujra föllendült meleg fürdői révén (m. is Bagno del Sasso). Helyén ma Cervetri falu áll érdekes régi sírokkal. Itt fedezték föl a Tarquiniusok sírját. – Irodalom: Kiepert, Lehrbuch der alten Geographie 348, 355. Olshausen, Rhein. Mus, 1852. Canina, descrizione di Cere antica, Roma 1838. Grifi, monumenti di Cre antica, Roma 1841. Sittl. Müller I. Handbluch 6, 572. B. G.
