Centones
Centones, κεντρωνες. Az Aristophanes-scholiasta (Felhők 450) tanusága szerint a szamaraknak különböző posztódarabokból összeférczelt nyeregtakaróját nevezték χεντρων-nak Caesar (v. ö. Bell. civ. III, 44) katonái Dyrrhachium mellett centókból készítteték tunicáikat és köpönyegeiket, hogy Pompejus katonáinak nyillövései ellen védekezzenek. Vegetius (Epit. rei. milit. IV, 14 s egyebütt) említi, hogy ostromfedelekre (testudo és vineákra) borítottak centókat, hogy az ellenséges lövedékek romobló hatását ellensúlyozzák. Végre így nevezték a különböző verssorokból összeférczelt költeményeket is. Nevezetesen Homerus költeményeiből készítettek ily centókat s Vergiliuséiból. A legrégibb homerus-cento a Corpus Inser. Gr. III 4748, szerzője valami ’Αρειος. A byzantiumi korszakban. Eudocia császárnő átdolgozta Pelagius patricius homerus-centóit. Vergilius-cento viszont Ausonius cento nuptialisa (XIII. idyll) és (a Valentinianus császár korában élt) Proba Falconia bibliai története. – Irodalom: Rich. Illustr. Wörterb. d. röm. Altert. s. v. Ábel J., A homer-centókról, Egyetemi Phil. Közl. III (1879) 585–592. l. U. a. a Zeitschr. f. die oesterr Gymn. 1881, 161–167. ll. Ludwich, Eudociae Augustae carminum reliquiae, Regimontii 1893, 38–53. ll. Baehrens, Poët. Lat. Min. IV. 191–240. l. V. R.
