Charon
Charon, Χαρων. – 1. Erebus és Nyx fia, öreg és komor révész, ki az eltemetett halottak lelkét rozzant csónakon átszállítja az alvilág folyóján (185. á., Charon Hermes psychopompustól vezetett halottat fogad sajkájába, antik vázakép Münchenben). Fáradsága díját, az obolust, a halottak szájára tették a rokonok. Homerus korában még nem ismerte a nép képzelete, csak az V. században Kr. e. fejlődött ki, s az új görög népdalok még ma is emlegetik Charos, Charondas alakját. Verg. Aen. 6, 295 sk. – 2. Ch. Lampsacusból, történetíró, lásd Λογογραϕοι. G. J.
185. Charon Hermestől vezetett asszonyt fogad sajkájába.
