Delphinus, delphin
Delphinus, delphin, δελϕιν, δελϕις. – 1. A czetfajhoz tartozó tengeri állat, mely az ókori népeknél a tenger és tengeri istenek symbolumaként szerepel s egyszersmind a hajózást és tengeri kereskedést is jelképezi. Igen gyors állat, mely nagy kedvvel követi a hajókat; vihar közeledtével nagy ugrándozást visz véghez a tenger felszínén, mintha csak a hajósokat figyelmeztetné a veszedelemre. Mind ezen tulajdonságai sok tárgyat szolgáltattak a költői képzeletnek. Plin. 9, 7 sk. Átment a mythologiába is. Melicertes, a kivel anyja Ino a engerbe ugrott, delphin hátán menekül Corinthusba; hasonló az Arion esete is (l. ezt), kinek érczemléke, egy delphinen ülő ember, még Herodotus korában is látható volt a Taenarum hegyfokon. Hdt. 1, 23. Ez emlék különben valószínűleg Posidonszobor volt. – 2. L. Csillagzatok, 1. – 3. Delphinalakú hadi gép az attikai hajókon, a mely nagy ólom-, vagy vasdarabból állott, csigákon és köteleken volt a vitorlarúdakra függesztve s nagy erővel dobták az ellenséges hajókra, hogy bezúzzák és elsüllyesszék vele. Thuc. 7, 41. Arist. Equ. 762. L. még Spina. – Végül különböző delphinalakú fényűzési czikkeket is neveztek e néven. D. I.
