Demaratus
Demaratus, Δημαρατος. – 1. Ariston spartai király fia, kit királytársa I. Cleomenes, felhasználva azt a szárnyra kelt hirt, hogy nem királyi vérből származott (Hdt. 6, 63 skk). Leotychides segítségével és javára megbuktatott. A trónjától megfosztott király kigúnyolva Darius perzsa királyhoz menekült, a ki az ő tanácsára nevezte ki Xerxest utódjává. Hdt. 7, 3. Ezt elkisérte Görögország ellen indított nagy hadjáratába Kr. e. 480-ban, de javaslatai és intelmei nem vétettek figyelembe. Hdt. 7, 101 skk. Diod. Sic. 11, 6. Demaratus utódai uralkodtak még Kr. e. 339-ben Aeolis egy kis területén. Xen. an. 7, 8, 17. Hell. 3, 1, 6. – 2. A corinthusi D., Cypselus tyranus elől Etruriába, Tarquiniibe menekült s a hagyomány szerint Tarquinius Priscus atyja lett. Cic. tusc. 5, 37, 109. r. p. 2, 19, 34. Liv. 1, 34. S. L.
