Dogmatikus orvosi iskola
Dogmatikus orvosi iskola, αιρεσις λογιχη (Gal.). Ide azon görög orvosokat soroljuk, a kik Hippocrates követőinek mondották magukat, de míg Hipp. az orvostant a természet elfogulatlan megfigyelésére igyekezett alapítani, addig ez iskola tagjai elhagyták ezt a helyes útat és nagy mesterüknek egyes tanait megmásíthatatlan dogmáknak fogadva el, az orvosi tudományt a természet tárgyilagos kutatása helyett elvont bölcselkedéssel, elméleti okoskodással törekedtek fejleszteni. Az iskola tagjai főként a betegségek okait iparkodtak speculativ úton kifürkészni és elmélkedéseikkel gyakran a képtelenségig mentek, de nem tagadható, hogy az orvostan egyes elméleti ágainak, így a fejlődéstan, általános kórtan és diaetetika művelése körül érdemeket szereztek maguknak. Az iskola fénykora a Kr. e. 4. évszázadra esett; tagjai közül a legkiválóbbak a következők voltak: A Carystusi Diocles (Διοχλης ο Καρυστιος), a ki Plinius szerint «post Hippocratem secundus aetate famaque»; becses fejlődéstani észleleteket közölt és az első volt, a ki hangoztatta, hogy a láz nem önálló betegség, hanem különböző bántalmak közös tünete. Plin. h. n. 20, 19. 21, 61. 180. 26, 10. Cael Aurel. morb. ac. 2, 10. Gal. De aliment. fac. Philistion (Φιλιστιων), egy sokszor idézett gyógyszertani és diaetetikai mű szrezője. Plin. h. n. 20, 31. 86. 122. Gal. Comm. in Hipp. vict. ac Chrysippus (Χρυσιππος), a ki korát két évezreddel megelőzve a túlzott érmetszések veszélyes voltát hangoztatta; a vízkórt izzasztással gyógyította és e czélból izzasztó szekrényt (πιϑος πυριας) talált fel. Plin. h. n. 26, 10. Gal. De venaesect. adv. Eras. Praxagoras (Πραξαγορας), a ki először különböztette meg pontosabban az ütő- és vivőereket; egy értekezést írt a pulsusról, és lelkes terjesztője volt a gyógygyamnastikának. Nagy hirnévnek örvendett mint ügyes sebész is, így pl. Cael. Aurel. szerint bélcsavarodásnál «vakmerő műtétet» (hasmetszést) végzett. Plin. h. n. 20, 26. 52. 66. Galen. De fab. nat. 2, 1. comm. in Hipp. aphor. 5 skk. Cael. Aurel. Morb. ac. 3, 17. Körülbelül egy évszázaddal Hippocrates föllépése után az orvosi tudomány művelésének központja Alexandriába helyeződött át, hol a Ptolemaeusok hathatós pártfogása mellett ujabb orvosi iskolák keletkeztek. Ez a körülmény valamint a sceptikus gondolkodásmód elterjedése csakhamar véget vetett ezen iskola virágzásának. TI. M.
247. Extispex (Roma).
