Druides
Druides, druidae, Δρυιδαι, a druidák, egyházi néposztály Galliában, mely a nemesség mellett a legtekintélyesebb volt. Caes. b. g. 6, 13. 14. Ered a druidaság Caesar szerint Britanniából; innen származott Galliába s mindenüvé a celta faj terjedésével. A druidák szerzetszerű társaságot képeztek, melynek tagjai a nép papjai és tanítói, a nemzet birái és orvosai voltak, szóval a műveltek és tudósok osztálya. Ők nevezték ki pl. évenként az aeduusok uralkodóját. Caes. b. g. 7, 33. Ők szolgáltattak törvényt és szabtak büntetést s az ellenszegülőkre kiközösítést. Bizonyos időben évenként egyszer gyülést tartottak a Carnutes országában, melyet Gallia középpontjának néztek, a hol a perlekedő felek, még a gallusok ellenségei is, igazságot kértek. Adófizetéstől és fegyverhordástól mentesek voltak; csak a külellenség ellen kényszerültek fegyvert fogni. Tac. ann. 14, 29. A társaságba a felvételt előkelő családtagok is keresték. A felvétel hosszadalmas volt, és noha a görögökéihez hasonló betűik. (Caes. b. g. 6, 14) voltak, annak leirása tilos volt. Többi tantárgyaik voltak az erkölcs, jog, számtan, csillagvizsgálat és természettan. Az orvoslást is gyakorolták, de az emberáldozatot különös hatásunak mondották. Plin. n. h. 30, 4. Hittek istenekben és a lélek halhatatlanságában. Lehettek egyházi épületeik is (Plut. Caes. 26. Suet. Caes. 54), de isteni tiszteletüket legtöbbször a szabadban, sűrű tölgyesekben, titokszerű sötétségben végezték. Gyakorolták a jóslást a madár röptéből és hangjából, állatok beleiből, áldozott emberi testrészek rántagódzásából, álomlátásból és égi testekből; űzték a szellemidézést is. Cic. div. 1, 90. Tac. hist. 4, 54. ces. b. g. 6, 16. Az oltár mellett a druida fehérbe öltözve állt, tölgylevélkoszorúval övezve, arczczal a nap járását követve. Plin. n. h. 6. 95. 24, 62. 28, 5. Caesar a druidák befolyását a népre politikai czélokra használta, de Tiberius és Claudius rendeletileg eltiltották e rendet és üldözőbe vették. Suet. Claud. 25. Plin. n. h. 30, 4. V. I.
