Galatea,
Galatea, Γαλατεια, Nereusnak Doristól született leánya, úgy látszik a csöndesen pihenő, ragyogó tengernek megszemélyesítése. Il. 18, 45. Theog. 250. A rája vonatkozó mythus kivált az alexandriai és későbbi költők, valamint a képzőművészet körében volt népszerű. A mythusnak legismertebb és legelterjedtebb részlete viszont Polyphemus cyclopsnak szenvedélyes szerelme G. iránt (pl. Theocr. 6). Polyphemus heves szerelmében vakon üldözi G.-t, a ki azonban nem őt szereti, hanem a szép Acist, Faunus és Symaethis fiát. Ekkor a szerelmes cyclops szerencsés vetélytársát egy szikladarabbal megöli, mire Acis vére forrás alakjában buzog fel. Ov. met. 13, 750 skk. Volt azonban a G.-ra és Polyphemusra vonatkozó mythusnak egy másik változata is, mely szerint a nympha a cyclopsnak szerelmét meghallgatta, eleinte csak ki-kijött hozzá a tengerből, utóbb azonban nejévé lett és a szárazföldre jött lakni, a hol Galatest vagy Galast szülte. A képzőművészet (campaniai falképek, palatinushegyi freskók) kivált az utolsó verziót örökítette meg szívesen. V. ö. Holland. De Polyphemo et G. Leipziger Studien, VII, 141. skk. L. M.
