Hylas
Hylas, ’ϒlaς, a görög mytholigában szépségéről híres ifjú, kinek atyja Thiodamas, a dryopsok királya (mások szerint Heracles) volt, anyja Menodice nympha. Heracles szerette a szép ifjút és magával vitte az Argonauták kalandos vállalatában. Útközben azonban a nymphák Mysiában szemet vetettek rája és az egyik magához levonta a forrás fenekére (v. ö. Argonautae). H. segítségért kiált, de ezt seki sem hallja, csak Polyphemus, Elatus fia, a ki a dolgot tüstént közli is Heraclesszel. Ezalatt az Argonauták elvitorláznak, de Glaucus tudtukra adja, hogy Polyphemus ezen a helyen egy várost fog alapítani (Cius). Igy jutottak Clius (később Prusias, Bithyniában) lakói ahhoz, hogy H. tisztelete (a ki mint egy nymphának férje halhatatlanná lett) évenkint ünnepséget üljenek, mely abból állot, hogy a pap a város közelében egy hegyen, tóparton vagy folyó mentén áldozatot mutatott be, azután az összes ünneplők háromszor kiáltották H. nevét és bejárták a közeli erdőket, berkeket. A hegy neve a kútfők többségében Arganthonius (Apoll. Rhod. 1, 1178), a folyóé Hylas (Solin. polyhist. 42), forrása Cius (Serv. Ecl. 6, 43), sőt akad olyan író is, kinél három folyónévre akadunk: H., Ascanius, Cius. Plin. n. h. 5, 144. H. mondája, mely nyilván keleti (mysiai) eredetű és csak később jutott bele az Argonauta-mondakörbe, aránylag erős nyomokat hagyott a képzőművészetben. Különösen Herculaneum és Pompeji falfestményein találjuk (467. á., Hylast a nymphák víz alá merítik, oldalt Cius helyi isten; herculaneumi falkép), de előfordul érmeken is, kivált a római vilgában (Alexander Severus és Maximianus), sőt gyermeksarcophagusokon is. L. Welcker, Kleine Schriften 1, 12 skk. Kämmel, Heracleotica, Plauen. 1869, 25 skk. Mannhardt, Mythologische Forschungen 55 skk. Türk. De Hyla (Breslauer Philol. Abh. 7, 4, 1895). A képzőművészeti szakirodalmat l. Roschernél, Ausführliches Lexikon, 1, 2, 2795. 2796. L. M.
467. Hylas a nymphákkal. Herculaneumi falkép után.
