Indus
Indus, ’Ινδος, indiai nyelven Szindhu, Szindhava (vagyis a folyó), az íráni népeknél Hindu, az a nagy folyam, a mely India intra Gangem nyugati határát képezi Gedrosia, Arachosia és a Paropanisus felé. A régiek szerint az indiai Caucasus v. a Paropanisus déli lejtőjén ered (valósággal az Imaus északi oldalán), igen sok (Arrianus és Strabo szerint 15, Plinius szerint 19) jelentékeny folyót fogad magába és 20 mérföldnyire az Indiai Oceánba való ömlése előtt deltát képezve két ágra szakad, a melyek Puttalene szigetét zárják körül. Arr. 5, 4, 1. 6, 18, 2. 20, 1. Strab. 15, 688 sk. 696 sk. Nyugati ágának három torkolata volt: το Σαγαπα στομα (m. Pitty), το Εινδων οτ. (m. Darraway), το Χρυσυν οτ. (m. Ritchel); a keletinek négy: το Χαριϕον (Χαριϕρον) οτ (ma Fitty), το Σεαραρα οτ., το Σαβαλα (Σαβαλαεσσα) οτ. és το Λωνιβαρη (Λωνιβαρε) οτ. (ezeknek mostani neve ismeretlen). Az Acesines, amely a Hydaspest, Hydraotest, Hyphasist és Zadadrust fogadja magába a Pendsában (vagyis az öt folyó közében), az I.-nak legjelentékenyebb mellékfolyója balfelől; a Cophen (m. Kábul) pedig jobbról. Arrianus (5, 20, 9. 6, 14, 5) szerint az I. szélességi különböző pontokon 15, 40 vagy 100 stadium (2,77, 7,4 vagy 18,5 km). Vize különösen hideg és tengerszínű volt. Curt. 8, 9, 4. Nagy Sándor és kisérői azon hiedelemben voltak, hogy az Acesines forrásaiban a Nilus forrásait fedezték fel, tehát a Nilus és az I. közöti összeköttetést képzeltek. Arr. 6, 1. 2. sk. – Hdt. 4, 44. Diod. Sic. 2, 16–17. 102 gyakran. Strab. 1, 64–15, 720 gyakr. Plut. fluv. 1, 4. 25, 1. Ptol. 1, 14; 9–7, 1, 55 gyakr. Plin. 6, 20. 23. 6, 23, 26. 12, 12, 25. Mela 2, 7. V. ö. az India szónál idézett műveket. P. K.
