Matius.
Matius. – 1. Gajus Mat., lovagrendből, szül. 84-ben Kr. e., magas műveltségű, derék, becsületes és szeretetre méltó ember volt (Cic. fam. 7, 15, 2); politikával soha nem foglalkozott, még Caesar kedvéért sem, a kivel pedig szoros barátságban volt. Caesar ezt tőle nem vette rosz néven és tanácsért gyakran fordult hozzá. Caesar halálát, melyet Roma érdekében is fájlalt, mély gyászba ejtette; meggyilkolt barátja iránti bámulatának nyiltan kifejezést adott, és Octavianushoz csatlakozott. Cicero, ki különben szintén szerette Matiust (Cic. fam. 6, 12, 2), e lépését rosz néven vette (Cic. fam. 11, 27), miért Matius magát nyiltan és határozottan igazolta. Cic. fam. 11. 28. Meghalt talán 4-ben Kr. e. Plin. n. h. 12, 13. Irt egy művet a konyháról és pinczéről. Colum. 12, 4, 2. Róla voltak elnevezve a minutal Matianum (Apic. 4, 174) és a mala Matiana. Colum. 5, 10. 19. Plin. n. h. 15, 49 stb. – 2. Gnaeus Mat., Cicero és Caesar idősb kortársa, bohó mimiambusokat azaz choliambusokat írt (töredékeit kiadta Luc. Müller Catullusszal együtt) és lefordította az Iliast. Gellius többször idézi mint vir eruditust, homo impense doctust (7, 6, 5, 9, 14, 14 stb.). Csekély töredékek Baehrens fragm. poët. Rom. 281 skk. Értekezett róla Aubert (1844). SZ. J.
