Menodotus
Menodotus, Μηνοδοτος, sceptikus bölcsész és az empirikus iskolához tartozó hírneves orvos és kiváló szakíró, a ki a kisázsiai Bithyniában levő Nicomediából származott, a laodiceai Antiochusnak volt a tanítványa és a Kr. utáni 1-ső század végén és 2-ik század elején Domitianus és Trajanus császárok kortársaként élt, részint Romában, részint a római birodalom különböző tartományaiban. M. vitte be az empirikus orvosi iskola módszerei közé az epilogismust (ο επιλογισμος), vagyis az ismert körülményekből az ismeretlenekre való továbbkövetkeztetést. Scepticismusából kifolyólag tagadta, hogy az orvostan valamikor igazi tudomány magaslatára fog emelkedhetni, és ezért állítása szerint az orvos czélja nem lehet a tudomány előmozdítása, hanem csak az anyagi haszon és a hírszerzés. Műveiben, a melyekkel Galenus behatóan foglalkozott, de a melyek nem maradtak fenn, hevesen támadta a többi orvosi iskola tanait. Figyelemre méltó, hogy M. a vérbocsátásról az ő korában uralkodó téves tanokkal ellentétben az érmetszést csakis nagyfokú vérbőség eseteiben mondotta alkalmazandónak. Gal. comm. in de victu in ac de venaesect. é. t. Sext. Empir. Pyrrhon. instit. 1, 222. Diog. Laërt. 9, 116. Fabric. Bibl. Gr. 13. TI. M.
