Odoacer
Odoacer, Adovakar, herulus agy rugius származású kalandor, talán Edeko rugius fejedelem fia; ifju korában a hagyomány szerint Attila hún király szolgálatában állott, annak halála után pedig nagy reményektől eltelve Italiába sietett, a hol őt szent Severinus jóslása szerint, bárcsak rövid ideig, fényes jövő várta. Miután Ravennában, a császári testőrségben helyet kapott, 475-ben néhány társával Orestes római fővezértől földbirtokot követelt, és midőn ez követelését visszautasította, Paviában megölte, Orestes fiát pedig, a gyermek Romulus Augustulus császárt megfosztotta trónjától és a nyugatrómai birodalomnak mindenkorra véget vetett (476 aug. 25.). A római császárság romjain alapítá azután a saját olasz királyságát. Műveletlen, barbár létére sem törülte el a római császárok törvényeit és intézkedéseit, és megtűrte a senatus jogait, sőt Zeno keletromai császárt elismerte névleg főurának, a fekvő birtoknak harmadrészét azonban kapzsi harczosai számára elvette a rómaiaktól. Közben Kelet és Észak felé hódított. Dalmatiát meg Noricumot jogara alá hajtotta és Noricum kényurát Feletheus rugius királyt és nejét foglyul vitte magával (482). 489-ben azonban a keleti gótok királyával Theodorichchal háborúba keveredett, a ki őt három csatában legyőzte és 493-ban három évi ostrom után Ravennában foglyul ejtette. Egy hétig kiméletesen bánt foglyával, de azután (mart. 5) azon ürügy alatt, hogy O. életére szándékozik törni, Ravennában lakoma közben leszúrta. Proc. bell. Goth. 1. V. ö. Wietersheim-Dahn, Gesch. der Völkerwanderung (2. kiad.). Dahn, Könige der Germanen, 1. köt. Gaudenzi, Sui rapporti tra l’Italia 476–554 (1889), Bertolini F., Saggi critici di Storia italiana (Milano, 1883). Cantarelli, Annali d’Italia 455–476 (Roma, 1896). Gregorovius, Gesch. der Stadt Rom im Mittelalter. 4. kiad. 1. köt. Hodgkin, Theodoric the Goth (1891) és Italy and its invaders (3. köt.). Hartmann, Gesch. Italiens im Mittelalter (1. köt. 476–568-ig). M. I.
