Pitho
Pitho, Πειϑω, a rábeszélésnek, illetőleg a rábeszélésre való képességnek megszemélyesítése; nyilván az istenek ebbeli tulajdonságának különválasztása és egyéni kialakítása (hypostasis). Azért fordul elő eleinte mint egyes istenek állandó mellékneve, majd mint a Charisok egyike, utoljára mint édesszavú istenségek (Aphrodite, a Charisok és Hermes) kisérője. Paus. 2, 21, 1. Lassankint aztán külön tiszteletben is részesítették. Így volt ez Athenaeben (Hdt. 8, 3) és Argosban (Aesch. suppl. 539), Sicyon piaczán pedig épenséggel külön temploma is volt. Paus. 2, 7, 7. Hasonlóképen állott a dolog a szoborművekkel is. Atheneben P.-nak és Aphrodite Pandemosnak képmásai együtt állottak (Paus. 1, 22, 3), holott Megarában P. szobrát Aphrodite teplomában helyezték el. Paus .1, 16, 3. A rómaiaknál megfelel neki Suada, Suadela, az ékesszólásnak istenasszonya. Hor. ep. 1, 6, 38. Cic. Brut. 15, 59. L. M.
