Recuperatio, reciperatio
Recuperatio, reciperatio, azon peres eljárás, melynek czélja visszaszerzés, azaz valamely dolognak visszavétele, mely elfoglalva volt (recup. amissorum) A recuperatorok eredetileg nemzetközi békebírák voltak, a kiket Roma és a hadviselő ellenség küldött ki, hogy barátságos úton orvosolják a sérelmeket, pl. fegyveres békeszegést, határsértést, injuriát, mely a háború okáúl szolgált. A recuperatori biróságot a praetor peregrinus meghonosítá az olyan perekben, a minők folytak a polgárok és szövetségesek közt: személyek vagy dolgok visszakövetelése, a helytartó zsarolásainak megtorlása, a jogtalanul szedett adó visszafizetése, a fegyveres erőszakoskodások megszüntetése, a civitas és latinitas iránt, főleg akkor, midőn a gyors eljárást a forgalom megkívánta. A recuperatori bíróság működött mint kereskedelmi és vásári bíróság is. A recuperatori bíróság megalakítása végett a praetor polgári névsort közölt a felekkel, kik is egyformán gyakorolták a visszautasítási jogot (jus recjiendi vel recusandi) s a vissza nem utasított 3 vagy 5 vagy 7 vagy 10 tagot a praetor haladéktalanul kinevezte, s az ügy gyors, pl. 10 nap alatti elintézésére utasítá. A császárság alatt még nagyobb szerepe lett e törvényszéknek, míg a polgárjognak a birodalom összes szabad lakosaira való kiterjesztése következtében meg nem szünt. Suet. Ner. 17. Vesp. 3. Dom. 8. Vécsey, Római jog, 221. lap. Gaj. IV. 46. 105. 109. 141. 185. CS. JÓ.
