Sacae
Sacae, Σακαι, hatalmas, de durva nomádnép keleti Scythiában, a felső Iaxartes mellett elterülő pusztaságon és hegységek közt, DK.-re a massagetáktól; úgy látszik, hogy nem árja, hanem turáni (török) eredetűek voltak. A S.-hoz tartoztak alkalmasint a Cimmerii (Gimirri) is, a kik a 9. és 8. században Kis Ázsiát nyugtalanították, szintúgy a Scolotae is, a kik Kr. e. 620 körül özönlötték el Előázsiát. Hdt. 1, 103 skk. 4, 1. A perzsák különben a Szaka névvel (épen úgy mint a örögök a Σκυϑαι névvel) minden északi vándorló törzset jeleltek, a Pontustól Északra lakó népeket is. A S.-nak saját királyaik voltak, azonban perzsa felsőbbség alatt állottak; harczosaik jól voltak felfegyverezve és kiválóan jeles lovasok meg ijászok voltak. Kr. e. 165 körül elfoglalták Bactriát, Kr. e. 130 táján megszállották Drangianát, a melynek neve attól fogva Σακαστανη, Sacastana (középkori és ujkori művekben Szegisztán, Szedsisztán, Szejisztán, Szeisztán) lett; aztán az Indus mellé is nyomultak és ott Kr. u. 78-ban birodalmat alapítottak, a mely egészen a 4. évszázadig állott fenn. Hdt. 3, 93. 7, 64. 9, 71. Arr. 3, 8, 3. 11, 4. Strab. 11, 511 skk. V. ö. Scythia. P. K.
