Sceptrum
Sceptrum, σκηπτρον, tulajdonképen bot, melyre az ember járás közben támaszkodik, (σκηπτω igétől, melynek jelentése: megtámaszt, mediumban: támaszkodik, rokon a neki megfelelő scipio latin szóval), igy a sánta Hephaestus biczegése közben vaskos spectrumot vesz kezébe. Hom. Il. 18, 416. Különösen királyi pálcza, mint az uralkodói hatalom jelvénye, melyet Zeus, a királyok királya (υπατος κρειοντων), a hatalommal együtt ad az uralkodók kezébe (χαι τοι Ζευς εγγυαλιξεν σ×ηπτρον τ’ηδε ϑεμιστας, Hom. Il. 8, 99). Az ily s. lándzsaszerű bot volt érczhegy nélkül (hasta pura), arany szögekkel kiverve vagy általán érczczel művésziesen diszítve. Leirását l. Hom. Il. 1, 234 skk. V. ö. Verg. A. 12, 206 skk. A s. továbbá általában a méltóság és hatalom jelvénye, melyet a hatalom képviselői gyűléseken és minden ünnepélyes fellépésöknél kezökben tartanak; hadvezéri, papi, hirnöki, birói pálcza. Homerusnál Apollo papja aranyos sceptrummal jelenik meg a fővezér előtt, a hirnökök és követek sceptrummal járnak-kelnek, a birák kezökben spectrumot tartva szolgáltatnak igazságot s a hirnökök spectrumot adnak annak is a kezébe, kik a népgyűlésben feláll beszélni, és ez neki a szólás jogát biztosítja, fejedelmek pedig esküt is tesznek a sceptrumra, melyet e közben ég felé emelnek. Hom. Il. 7, 412, 10, 321. A rómaiakhoz valószinüleg az etruscusoktól jött át a s. mint a királyi hatalom jelvénye, a királyokról átvitetett a consulokra is, kik a legrégibb korban hasonló botot (scipio eburneus) hordtak magukkal , midőn a curiába mentek, s ezt később a görög sceptrummal cserélték föl. A köztársaság idején ilyen jelvénynyel volt még kitüntetve a triumpháló hadvezér s botja fejét egy sas diszítette; hasonló volt ehez később a császári s. is. Az ily botot mint a hatalom külső jelvényét a rómaiakkal szövetséges külföldi fejedelmek is nagyon kedvelték. D. I.
