Thales
Thales, Θαλης. – 1. A hét görög bölcs egyike, Miletusból származott, Examyas és Cleobuline fia; Solon és Croesus kortársa, 639–546 közt élt Kr. e. Életéről kevés megbízható adatunk van; elődei Boeotiából költözhettek az ion gyarmatvárosba. Polgártársai igen nagy tiszteletben tartották, neve a hét görög bölcsnek élén van. De nemcsak mint practikus gondolkodásu polgár tünt ki, hanem mint mathematikus és astronomus is, ő volt az első, ki e tudományokat a keleti és déli országokból átültette Görögországba. Már Aristoteles (metaph. 1, 3, 983B 20) mondja, hogy Th. nyitja meg az ion természetbölcselők sorát; de irásba még nem foglalta tanításait. Kutatván a dolgok természetes okát, mindennek ősanyagául a vizet vette föl (Arist. i. h. Θαλης μεν ο της τοιαυτης αρχηγος ϕιλοσοϕιας υδωρ ειναι ϕησιν t. i. στοιχειον και αρχην των οντων). Mikép értette e hypothesist, arról már a régiek sem tudtak bizonyosat, maga Aristoteles is csak gyanítja, hogy Th.-t az a megfigyelés vezette gondolatára, hogy az állatok tápláléka nedves és maguk az állati lények is a nedves nemzőanyagból lettek. Minden egyéb, a mit nevével kapcsolatban emlegetnek, hogy megjósolt egy napfogyatkozást, hogy a csillagokkal a földdel rokon izzó tömegnek mondotta volna stb., történetileg hitelesnek nem tekinthető. Speciálisan Th.-szel foglalkozik Decker, De Thalete Milesio, Halle 1865. Kívüle a nagy összefoglaló munkák, Zeller 1,5 180–196. Gomperz 1, 39 sk. Sebestyén, A görög gondolkodás kezdetei 10 sk. – 2. E néven ismeretes még egy siciliai rhetor, egy sicyoni festő és egy régi költő, Hesiodus kortársa. S. K.
