Valgii.
Valgii. Ebből a családból legnevezetesebbek: – 1. A. Valg., senator fia, Caesar alatt harczolt Hispaniában a Pompejus párt ellen, utóbb azonban ezekhez átállott 45-ben Kr. e. Caes. b. Hisp. 13. – 2. C. Valg. Rufus, Horatius meghitt barátjainak egyike (sat. 1, 10, 82), a kit Mystes halála feletti bánatában vigasztal (od. 2, 9), 12-ben Kr. előtt consul suffectus az elhalt M. Valerius Messala helyében. Sokoldalú műveltséget, a görög irodalomban való alapos ismereteit bizonyítja sokoldalú irodalmi működése. A pergamumi Apollodorus szónoklattanát (τεχνη) latinra átdolgozta. Quint. 3, 1, 18. 5, 17. 5, 10, 4. Ehez tartozik Diomedes (1, 382) idézete Valg. művéből de translatione. Grammatikai tanulmányait és barátjaival folytatott tudományos fejtegetéseit tartalmazta de rebus per epistulam quaesitis munkája, a melyet Plinius, Gellius (12, 3) és a grammatikusok szorgalmasan használtak. Hány könyvből (kettő v. több) állott, bizonytalan. Tanító költeményét, de herbarum viribus, a melyet Nicander után írt, de nem fejezett be, Plinius (25, 1, 2) nagy dicsérettel említi s bizonyára sokszorosan használta. Nem valószínűtlen Unger R. véleménye, hogy Quintilianusnál (10, 1, 56) Vergilius helyett Valgius olvasandó. Charisius (1, 83) szerint epigrammákat is írt. Legismertebb volt mint elegiák írója (flebiles modi, molles querelae, Hor. c. 2, 9, 9. 17), melyekből töredékek is maradtak ránk (Weichert, Poët. Lat. vit. p. 209 sk. Bährens Fr. poët. Rom. p. 342), s melyektől Horatius igyekszik elvonni, hogy hősköltemény irására birja. Quintilianus azonban nem emeli ki, s épen azért túlzásnak tartandó Pseudotibullus panegyricus ad Messalam (Tib. 4, 1, 180: aeterno propior non alter Homero) nyilatkozata. Két hexameterből álló töredékben bucolikus költeményt látott Bergk (Opusc. 1, 552), mi nem épen valószínűtlen. Unger R. monographiát írt róla, De Valgii R. poëmatis, Halle. 1848. SZ. J.
