Vendéglők.
Vendéglők. A görögöknél a homerusi kor még nem ismeri. A csekély forgalom mellett az idegen ismeretlen helyre is betérhetett és szíves fogadtatásra talált (ϕιλοξενια), s az utasok rendesen vagy hagyományos (ξενια πατρικη) vagy előre ajánlott családoknál szállnak meg. A forgalom növekedtével és az utazók számának szaporodtával azonban, különösen oly városokban (Corinthus, Athenae) vagy helyeken (Olympia, Aphrodite temploma Cnidusban, Heraeum Plataeaeben), hova az idegenek tömegesen érkeztek, a szükség hozta létre a vendéglőket, szállásokat, melyeket vagy községek tartottak fenn (καταγωγια), vagy magányosok (πανδοκεια). Hogy ezeket nemcsak az alsóbb osztályú hanem tekintélyes emberek is igénybe vették, bizonyítják Athenaenek macedoniai Fülöphöz küldött követei, kik ily πανδοκεια-ban szálltak meg. Aesch. defals. leg. p. 272. A vendéglős ipar az αισχρα εργα közé tartozott és megvetett volt, mert az ily vendéglőkben rendesen csalás, fosztogatás, játék és hetaera gazdálkodás folyt. v. ö. C. Grevé, Das Reisen in alter und neuer Zeit, Nordische Rundschau, 8, 6. – Mint a görögöknél úgy a rómaiaknál is megvolt a vendégbarátság (hospitium), de itt találunk, különösen az országutak mentén, deversoria, couponae, popinae néven vendéglőket, csárdákat. Horatius brundisiumi utazásának leirásában (sat. 1, 5) ily országút melletti vendéglőről szól. V. ö. Becker-Göll, Gallus, 3, 27 skk. V. K.
