hallgatag
hallgatag – szűkszavú, szótlan, csendes, szófukar, kevésbeszédű, zárkózott, tartózkodó [köz] D szavát se lehet venni/hallani; harapófogóval kell a szót kihúzni belőle; lenyelte a nyelvét; azt se mondja, ámen; nem mond se bűt, se bát; azt se mondja, bű-e, bá-e [köz] | elvitte a cica a nyelvét [gyer] | hitelbe beszél; aranyért méri a szavát; úgy beszél, mintha pénzen venné a szót; kettőre se felel egyet [táj]
