nagy
nagy – 1. <személy> hatalmas, öles, testes, megtermett, termetes, tagbaszakadt, terjedelmes, óriás(i), behemót [köz] | robusztus [vál] | böhöm, trabális, drabális, melák [biz] | bazi(nagy) [szleng] | 2. <általában> hatalmas, jókora, roppant, tetemes, tömérdek, mérhetetlen, mértéktelen, nagyméretű, nagymértékű [köz] | monumentális, gigászi, gigantikus, titáni, kolosszális [vál] öreg <pl. ~ betű, ~ hiba> [rég] D 1. nagy csontú; nem fér be az ajtón [köz] | akkora, mint egy ház/liftajtó/ólajtó; <nőre> tenyeres-talpas; egész estét betöltő [biz] | maga szopta az anyját [táj] | akkora, mint egy kétajtós szekrény [szleng] 2. eget verő [köz] | akkora, mint a malomkerék/a Noé bárkája [táj] ® még magas
